Végre elbúcsúzhatom tőled, hála neked! Ég veled....

Ahhoz képest, hogy másokkal ellentétben szinte végig pihenésből állt a hétvégén, azért jó pár hasznos dolgot is csináltam. Például nemrég értem haza a színházból, megnéztem szeretett táncostársaim előadását, egy olyan darabot, amelyben régen én is szerepeltem. Annyira jó volt...minden előadó legfőbb kívánsága, hogy egyszer láthassa magát kívülről, ahogy átérezve a zene ritmusát táncolja el a koreográfiát, amit már hónapok óta tanul.
Jó, nem mintha ezen az egy fellépésen lettem volna csak, mióta nem táncolok (lassan három éve), de néhány olyan darab közben, amiket nagyon szerettem, azért még meg-megdobban az ember szíve. Ez a 10 éves pályafutásom megszakításának mellékhatása, nem panaszkodom ám, hiszen nagyon jó érzés. A csapat tagjaival még ma is nagyon jó a viszonyom és ennek felettébb örülök. :))

A színházi látogatáson kívül pedig végre tanultam is, mert rájöttem, hogy egyre sűrűsödnek a dolgok és nem fogok majd kilátni a sok munka alól...tehát megcsináltam jó néhány feladatomat, ezzel is csökkentve a bevásárlólista hosszúságú tennivalókat. :)

Holnap remélhetőleg kezemben tarthatom majd új táskalakómat, már alig bírom kivárni, hogy elteljen az éjszaka! :)
Végre frissen és üdén, jókedvűen indulok a hétnek, rég volt már ilyen...szerencsére egyszer minden megjavul! *

"Nincs rosszabb annál, mint amikor elszalasztasz egy különleges embert, és még évek múlva is azon agyalsz, hogy mi lett volna, ha odalépsz hozzá. Sose feledd: a próbálkozás egy lehetőség, a siker vagy a visszautasítás egy élmény, míg a félelem miatt elszalasztott cselekedet csak a nagy büdös semmi." - a fő elvem mostantól!