Szóval ilyen az, amikor az ember végre elér valamit, amiért rendkívül sokat küzdött...már csak azért is fura, hogy végre a kezemben van a jogsim (vagyis a közeljövőben a kezemben lesz, amint lejár a kusza bürokratikus útvesztők ideje), ugyanis életem első olyan dolga volt ez a forgalmi vizsga, ami nem hogy elsőre, de másodszorra sem sikerült. Ebből kifolyólag (ahogy sokan emlegetik: maximalizmus - ami egyébként szerintem semmi rosszat nem hordoz magában) elég nehezen kezelem a kudarcokat, erre így az utóbbi hónapokban szépen lassan rájöttem. :D
Mindenesetre most így a vizsgaidőszak kezdete előtt ezzel a forgalmi vizsgával annyi feszültség állt odébb, hogy szinte repülni tudnék a sok súly nélkül. :D
Tény, hogy tegnap még egy óra múlva se nagyon fogtam fel, hogy mi? tényleg sikerült? :)))
A lényeg az, hogy ha az ember elhatároz valamit, azt a legjobbak szerint csinálja végig. Én végig ezen voltam, noha kisebb bökkenők az utamba álltak, de valahogy mégis sikerült átvergődnöm magam rajtuk. Örülök, hogy nem adtam fel és hogy Pécset választottam vezetés szempontjából (pedig egészen tegnapig kétségeim voltak a döntés helyessége felől). Nagyobb város, több fura dolog, amiből az ember rengeteg tapasztalatot meríthet és persze jó pár akadály is, amiken nem mindig tudunk felülemelkedni.

"A víz még a kövön keresztül is kivájja az útját. És ha elakad, új rést talál magának."