Ez a rövid szünetecske olyan gyorsan eltelt, hogy csak na, a tavaszból egy szempillantás alatt nyarat varázsolt (anélkül, hogy a nyári ruháimat ide teleportálta volna a koleszos szekrényemből). A félreértések elkerülése végett megjegyezném, hogy semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy végre meleg van, hiszen egész télen erre vártam, csak rossz érzés ám, amikor az ember a saját ruháiban fő meg. :D
Ugyan nem egy tavaszi szünetről beszélünk, meg két hét karácsonyi lazításról...csupán pár nap és most mindenféle elhatározás nélkül megcsináltam az összes olyan házimat, amit meg kellett. Tény, hogy ebben a kérdésben nem az elhatározás döntött, hanem a MUSZÁJ. Két hét múlva újra kezdetét veszi a vizsgaidőszak és ajjjajjj...azok lesznek a csúnya idők. :D
Tehát most a leutazás előtti pár órámat úgy tölthetem el, hogy nem bújom a könyveket, csak lustálkodom még egy kicsit (nem mintha ez a hétből hátramaradt két nap olyan megerőltető lenne, hiszen csütörtökön már megint itthon leszek). :)
Addig is be kell iktatni egy kis vásárlást (fontos ruhadarabok beszerzésének ideje ez, ha már megváltozott a klíma), illetőleg el kell intéznem a jogsihoz szükséges papírokat is, úgyhogy egy rövid, ám annál fontosabb kis hetecske veszi kezdetét. Az estémet valószínűleg filmnézéssel fogom tölteni, amint leértem, persze csak a kötelező csajos élménybeszámoló után. :)

A tartalmas hosszú hétvége egyébként sok szempontból előrelépésnek bizonyult, csináltam egy csomó klassz dolgot (meg ami annyira nem klassz, hogy elég viccesen égtem le - de ezen javítok a most következő hétvégén), találkoztam a legfontosabb emberekkel és pár jó dologra is rájöttem. :)
Azt hiszem, elindultam az emelkedőn felfelé!

"Az udvariasság olyan, mint a nulla a számtanban. Egymagában mit sem jelent, de sokat változtat azon, amihez hozzátesszük."