Ma reggel (mert igenis rendesen hajnalodott már, mire hazaértünk), csak ez a gondolat járt a fejemben: a világ legrosszabb szülinapi bulija!
Ami természetesen nem igaz :) Igazából nagyon örülök, neki, hogy ennyi mindenki eljött, bár volt pár személy, akit szívesen láttam volna még,  na de ne legyünk telhetetlenek! :)))
Szóval összességében nem lehet azt mondani, hogy rossz volt...mert nem volt az. Megérte a hosszas készülődés (bár tény, hogy egy csomó kaja a nyakunkon maradt), a szervezés; ezért sem mondhatja az ember, hogy rossz volt. Vannak akik jól érezték magukat és akik kevésbé, de valamennyire mindenki el tudta engedni magát - I hope so. ;) - csak hogy angoltudásomról meggyőzzem a laikust is, mert mostanában sokan kételkednek. :P

u.i.: Mi lesz, ha Egy nap csak úgy eltűnsz?!

"Mindenki arról álmodozik, hogy egy napon belép egy férfi, aki meglátja bennük az igazi nőt, az érzéki asszonyt, a hűséges társat, a megértő barátnőt." - Paulo Coelho