Az egyik percben még erősek vagyunk, aztán észre sem vesszük, de lehetetlen erővel nyomja vállunkat a kimerültség. Mintha a természet érzékelné a kis világunkat, mindazt ami a saját kis buborékunkon belül van. Sokszor talán mi sem tudjuk, mit is akarunk, egyszer ezt, másszor azt. És így váltakozik körülöttünk minden. Fura, de tényleg így van. De ettől még semmi nem lesz egyszerűbb. :))

"Az ember válságos pillanatokban mindig helyes döntést hoz."