Nincs is annál kellemesebb érzés, amikor az ébrenlét és az álom állapota között lebeg az ember. Igazából furcsa, hogy olyankor a tudatalattinkra hagyatkozhatunk csak, ugyanis az aktuális tevékenységeink (mint például az, hogy éppen milyen zenét hallgatunk) teljesen semmissé válnak. Ez épp olyan, mintha az elektronikus eszközökkel egyetemben mi is alvó üzemmódba kapcsolnánk. Ez a szundi dolog egyébként ilyen aktív pihenés, ám valahogy mégsem lehet könnyen elérni, még akkor sem, ha erőnek erejével próbálkozik az ember. Ez benne a jó, hogy vagy sikerül vagy nem, de nem te döntesz fölötte. Amikor pedig felébredsz, mintha az időérzéked cserben hagyna, hiszen nem tudod, mennyi ideig nem voltál önmagad. Lehet, hogy csak negyed óra telt el, te mégis azt hiszed, hogy hosszú ideig álmodoztál. Pedig nem... mégis olyan jó érzés kicsit elvonulni a világ elől, ahol csak te vagy. Te, egyes egyedül. :))

"Az álmodik, akinek hiányzik valami az életéből. Aki nem álmodozik, az egy életre kelt álomban él!"