Még egy nap... :)

Kicsit morbid egyébként, hogy ahogy itt ülök Pécsen és írom a blogom, belegondolok, hogy van 2 órám összepakolni, hogy végre a mai estét már a saját ágyamban töltsem, majd lesz egyetlen egy napom, hogy újra összepakoljak és már repülök is. :)

Ahogy fogyatkoznak a napok, egyre kevesebbet alszom az izgalom miatt, lehet, hogy holnap este egy szemhunyásnyit sem fogok tudni majd...de hát végtére is, ez egész érthető. :)

Szépen lassan mindenkitől elbúcsúzom valamilyen formában (természetesen csak egy időre), de még ennek a tudatában is megvisel a dolog és néha erősen kell koncentrálnom rá, nehogy elkezdjek sírni. :D
Bár, lassan már kifogyok a könnyekből :D - sokszor akaratán kívül is elérzékenyül az ember. :))

Ez a hétvége lesz a tökéletes alkalom arra, hogy leteszteljem magam...elviekben talpraesett és önálló vagyok (jólesik ilyet hallani, pláne olyan személyektől, akik csak pár találkozás után szűrték ezt le rólam). Tehát itt az idő, hogy tényleg így cselekedjek, és azt hiszem, menni fog. :)
Mindenki fél, ez alól én sem vagyok kivétel, de biztos vagyok benne, hogy ez az elkövetkezendő fél év életem egyik legszebb ideje lesz és boldogan szeretnék visszaemlékezni rá - ez pedig csak rajtam múlik.
Természetesen egy kicsit Rajtatok is, remélem segítetek ebben nekem :)

"Amikor súlyos érzelmi válságon vagy túl, ne a nehéz pillanatokra emlékezz, hanem arra gondolj, milyen jó, hogy ezt az akadályt is legyőzted. Örök életedre vésd az eszedbe a jó dolgokat, amik a nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják, hogy erős vagy, és önbizalmat adnak, hogy ezután bármilyen akadályt át tudj ugrani."