Megint esett az eső...az a baj, hogy jobb idő itt már nem nagyon lesz, úgyhogy ki kell használni a kevésbé hideg napokat, hogy olyan dolgokat csináljunk, amit még havazás előtt mindenképpen érdemes. :)
Valamiért annak is van egy kis varázsa, ha úticél nélkül sétálgatunk a belvárosban. Egy-egy eldugott utcában értékes mindenes-boltot lehet találni vagy egy-egy percre megállhatunk az utcán zenélő emberek előtt. Sokan csak legyintenek és annyit mondanak erre, hogy: Ó, aki már tud valamit, az mind kiül a sétálóutcára... Szerintem ez egyáltalán nem igaz. Ha valaki még 80 évesen is tud bendzsón játszani vagy harmonikán tipikus német dalokat előadni, az már melegséggel tölti el az embert - vagy csak engem, de mindenki tudja, hogy imádom az ilyesmit, mert nem mindenki azért ücsörög a hidegben a járókelők között, hogy pénzt csikarjon ki belőlük.
Kicsit megint elkalandoztam...szóval ahogy kerestük a Tőzsde épületét (mert Anita kérésére visszamentünk a medve és bika szoborhoz fényképezkedni), kiabálásra lettünk figyelmesek. Már korábban is szemet szúrt, hogy rengeteg rendőr meg rohamosztagos sertepertél a belváros utcáin, de csak akkor bizonyosodtunk meg róla, hogy éppen valamiféle tüntetés zajlik, amikor a saját szemünkkel láttuk a sárga zászlókat. Véleményem szerint a törökök elégedetlenkedhettek, legalábbis a külsejük alapján annak tippeltem őket. Semmiféle rendbontás nem történt, csak érdekes volt a kontraszt: egy utcával arrébb vidáman fényképeznek a turisták, a szomszédos háztömb előtt pedig már hangosan ordibáló menetoszlop halad el. Nem sokkal később jobbnak is láttuk odébbállni, ugyanis egy fa előtt megláttunk egy hontalan embert, akit már pár nappal ezelőttről felismertünk:
Csütörtökön kellett mennünk a Commerzbankba számlát nyitni, de még volt majdnem fél óránk 4-ig, ezért leültünk egy kisebb parkba. Szép napsütéses idő volt, de a szél azért kicsit fújt...mindent egybevetve kellemes nap volt arra, hogy elidőzzünk egy padon. Gondtalanul társalogtunk Anival, amikor hangos köhögés-tüsszentés egyvelegét hallottuk pár méterről tőlünk. A mellettünk lévő padról azon nyomban felállt egy telefonáló férfi és ekkor megpillantottuk a kukást (már bocsánat), aki már vagy tizedszerre köhögött -ha lehet ezt annak nevezni-, az arca rákvörös volt és rettentő rosszul festett (titkon reméltem, hogy nem TBC-s vagy ilyesmi). Azonnal felálltunk és elmentünk...már azt is rossz szemmel nézem, ha valaki anélkül köhög, hogy a szája elé tenné a kezét, de ez már nagyon sok volt nekem. :D Próbáltam nem belegondolni, hogy mennyi bacilus került a körülöttünk lévő levegőbe.
Próbáltunk másik ülőhelyet keresni, de a városi parkokban mindig látni olyan fiatalokat, akik épp füveznek és tudatában sincsenek annak, hogy éppen merre vannak, így az ő közelükbe sem akaródzott leülni.
Tehát ma megint láttuk a rejtélyes bácsit, de esküszöm, ránéz az ember és elfogja a rosszullét. Fel nem foghatom, hogyan kerülhet bárki ilyen helyzetbe, olyan szomorú. :(

Hogy egy kicsit pozitívabb dolgot is említsek: kellemesen csalódtam például abban, hogy a Deutsche Post szombaton is rendesen végzi a dolgát. Este 8-ig ugyanúgy tud az ember levelet feladni, sőt a küldeményeket is kézbesítik délelőtt. :)) (most épp a német bankkártyát várjuk, ezért is nézem meg minden nap a postaládát).
Egyébként ez is érdekes. Bankszámlanyitás után 5 levelet kap az ember: egyet a PIN-kóddal, egy másikat az Online Banking felhasználónévvel, aztán egy harmadikat a netes felületre való bejelentkezés jelszavával, a negyedikben lesz a kártya, az ötödik pedig meglepetés - vagyis nem tudom, mennyire fogok meglepődni, de azt már elfelejtettem, hogy abban mi is lesz. :D
Kicsit mintha pazarolnák a papírt ezek a németek, de legalább biztosra mennek. ;)

"Ne feledd, ha az emberek összesúgnak a hátad mögött, az csak annyit jelent, hogy két lépéssel előttük jársz!"