Végre megnyitott Frankfurtban is a karácsonyi vásár, már nagyon vártam és megérte a várakozást, rettentő szépen van feldíszítve és igazából nem is lehet lefotózni az egészet, én is csak a főtérről tettem fel fotót Facebookon, mert amúgy több utca hosszan tart a faházak sora. Egyébként nagyon érdekes, mert tavaly egyáltalán nem volt karácsonyi hangulatom, a vizsgák nem igazán engedték meg, hogy kiélvezzem az adventi időszakot és karácsonyra is épp csak hazaestem. Most teljesen más a helyzet, mert elég sok szabadidőnk van suli mellett is és nem kell halálra tanulni magunkat, így nagyrészt mindent ki tudunk élvezni, fel tudjuk fedezni az egész karácsonyi kavalkádot.
Szombaton elmentünk Heidelbergbe, pedig nagyon necces volt ám a kirándulás, már olyan értelemben, hogy nem tudtuk, össze fog-e jönni. Pénteken este 11-kor született meg a végleges ötlet és mivel sokan nem voltak itt a hétvégén a bandánkból, végül csak Anival és Ivoval hármasban indultunk utunk. Meg kell mondjam, rettenetesen örültem aztán, hogy nem maradtunk otthon, mert az addigi esős, hideg időt felváltotta a derült, szép, napsütéses időjárás, így Heidelberget teljes pompájában csodálhattuk meg (ha már felmászik az ember -mert szinte tényleg mászni kellett a meredek macskaköves úton- a hegyoldalon lévő kastélyhoz, és izzadva, levegőért kapkodva végül megáll a tetőn, nem mindegy, hogy ködöt lát körös-körül vagy az alatta elterülő óvárost a hidakkal meg a karácsonyi fényekkel. Nekünk nagy szerencsére az utolsóban volt részünk, el is időztünk kicsit ott a fellegvárban, ha már olyan nagy utat tettünk meg addig - komolyan, aznap semmi probléma nem volt a mozgással, este meg aztán olyan könnyen elaludtam, hogy csak na.
Mostanában pedig ez nagy szó, mert valamiért minden éjjel/reggel úgy riadok fel valami rémálomból...nincs itt az álomfogóm. :(

Tegnap sajnos arra is rájöttem, hogy a németek nem valami okosak. Mint mondottam, megnyitott a karácsonyi vásár, ezért képzelhetitek, mennyien voltak ott a téren, ilyenkor mindig nagy a tömegnyomor. A gond az volt, hogy esett az eső, na most az esernyővel való lavírozás néha még magában is problémát okoz, nem ám ott a bódék között, ahol kerülgetni kell a többi esernyőt. Én előrelátó voltam és sapkát húztam, de szabályosan koncentrálnom kellett, hogy nehogy kiszúrják a szemem, közben pedig azon röhögtem, milyen megbotránkozó képet vágnak azon emberek, akiket valaki meglök vagy megbök az esernyőjével. Ha kicsit többen lettek volna okosabbak, akkor mondjuk az esernyők nélkül szép képeket is lehetett volna csinálni és nem rontotta volna el az ember kedvét, amikor a lökdösődésben kilöttyen a forralt bor. Természetesen a legjobb az lett volna, ha nem esett volna az eső...vagy ha hó esett volna helyette. Sajnos még nem vagyok olyan tanult boszi, hogy befolyásoljam az időjárást, de már dolgozom rajta. :)

"Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál."