Rájöttem, hogy kár volt kávét innom óra után...4 órakor egy bögre kávé a suliban - akkor ugyan felbecsülhetetlen-, de később megkeseríti az ember életét...már aki nem adagolja napi rendszerességgel magába a fekete örömöt.
Lássuk csak....fél 1 van, már a körömlakkomat is lemostam, a frissen mosott hajamat apró tincsekbe fontam, sőt még szépítkeztem is és lassan kifogyok az ötletekből.

Sok időbe telt (egészen konkrétan húsz évbe), de azt hiszem, ma rájöttem, hogy van, akiknek komolyan számítok és akik teljes szívükből szeretnek. Ez nem ilyen felvágás, még csak véletlenül sem, sőt, amolyan magamnak megjegyzett gondolat. Persze, hall az ember olykor-olykor egy  bűvös szót, amelyet "Szeretlek"-nek hív a nép, de sosem tudhatod teljes bizonyossággal, hogy ez tényleg véresen komoly-e. Persze, az esetek többségében nem dobálózik csak úgy vele az ember, de nem is fogod fel egy csomó ideig, hogy ez mit is jelent. Én azt hiszem, ma felfedtem ennek a titkát, mintha a helyére került volna belül bennem valami és ez azt hiszem, rettentő boldoggá tett most engem. Biztonságban érzem magam, pedig nem az otthon melegében ücsörgök, és ugyan két nappal ezelőtt lelkileg tök elveszettnek hittem magam és azt bizonygattam, hogy beszippantott a világ, ebben a pillanatban úgy érzem, hogy két lábbal a Földön állok és vagyok valaki.

Könyvet szeretnék írni. 5 perccel ezelőtt előkaptam a poros szekrényke egy rejtett fiókjából a képzeletbeli bakancslistámat, illetve életem legfontosabb tollát és egy újabb ponttal egészítettem ki a sort. Noha előfordulhat, hogy ez csak valami álom és holnap úgy ébredek, hogy nincs is befonva a hajam és azt sem tudom, ki vagyok, de azt hiszem, ebből még később megszülethet valami. És amennyiben igen, akkor megígérem magamnak, hogy nem fogom ostorral ütlegelni szegény testem, hogy munkára buzdítsam. Fogadom.
De amúgy teljesen komolyan írom most ezeket a sorokat. Anya, tudom, hogy ez neked titkon ott lapul a szívedben, de talán valamiféle módon elképzelhetőnek tartom, hogy ennek meg kell valósulnia. Persze a családon belüli versengést félretéve. Természetesen.
Mellesleg van egy pályázat, amit a PTE hirdetett meg és nevezni fogok rá. A határidő január, mindenképpen részt veszek. :)

U.i.: December van, elő azzal az adventi naptárral! :)))