Ma megnéztem egy szívemnek kedves filmet, amit már nagyon régen láttam. Olykor szükségem van ilyen kis csajos dolgokra, hogy jó legyen a kedvem, mert sokszor nagyon lassan telik az idő.
Kicsit azon is elgondolkoztam a minap, amikor az egyik amerikai srác közölte, hogy pár nap múlva végleg hazautazik és megölelt minket, hogy mennyire morbid ez az egész. Az élet olyan helyekre sodor, ahol senkit sem ismersz és teljesen idegen a környék, aztán összeismerkedsz egy csomó mindenkivel, új barátságokat kötsz és eszméletlen jó barátokat szerzel...és utána mi lesz? Együtt szerveztek programokat és addig röhögtök egy-egy sztorin, amíg nem folyik a könnyed. Aztán eltelik az a fél év, és az új játszótársaidat lehet, hogy soha életedben nem látod viszont (mert ugyebár reálisan nézve a dolgokat, ez így van). Elég kegyetlen ez a dolog.
Hullámhegyek és hullámvölgyek sorozata. Kicsit szomorú és elfog a melankólia, de aztán eszedbe jut az a sok-sok szép, boldog, kedves, vicces történet, amiért más a fél kezét odaadná.
Mindenképpen nyertél. Csak el is kell hinned. :)
"Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai egyszer visszaállnak, és a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elmentek, lassan kezdenek elmosódni!" - The Holiday
