Már csak egy hét... el sem hiszem.
Mától hivatalosan is végeztem az itteni tanulmányaimmal, ugyanis minden papírt magaménak tudhatok, ami a ezeket igazolja. Kiiratkoztam, megkaptam a bizonyítványt az elvégzett kurzusokról. Már csak az köt a sulihoz, hogy péntekig még vannak óráim, illetve, hogy a diákigazolványom március 31-ig érvényes, ezen kívül az account-om hamarosan megszűnik létezni, az adataim pedig az éter fekete lyukán át a semmibe vándorolnak.
Baromi fura érzés, meg kell, hogy mondjam. Bár már jó lesz, hogy jövő héten ilyenkor javában a kapunál várom majd, hogy felszállhassak a gép fedélzetére és halál unalomban eltöltsem azt az utolsó órát, amíg még a két kis "életem" között lebegek... jó és rossz érzés is egyszerre. Rettenetesen furcsa. Minden visszatér a régi kerékvágásba és csak én, illetve a közeli ismerőseim fogjuk tudni, hogy mi is volt 5 hónapig.
Na jó (haha), azért ez nem igaz! Sokan mondják, hogy megkomolyodtam (come on.... lehetek még ennél is komolyabb? :D ), és én is biztosan tudom, hogy jót tett ez a kis idő távol mindentől és mindenkitől. A szabadság - ez az, amire mindenkinek szüksége van. :)
És bizony semmi sem lesz olyan, mint régen. Noha kívülről teljesen így fog tűnni (reggel menni az egyetemre, ebédelni, hazamenni, tanulni, talán edzeni meg olvasni, zenét hallgatni, fürdeni és aludni...másnap megint minden elölről, mint valami ördögi kör), én magam tudni fogom, hogy már semmi sem a régi. Változtam, ez kétségtelen, majd olykor elmosolyodom, amikor eszembe jutnak a kedvenc sztorijaim egy-egy unalmas irodalom óra közben: Edi és a Wiktionary, Egor és a lápáte, a Jäger-tea kombó vagy a Milchpulver. Jajj, de jókat is röhögtünk ezeken. :)
Az emlékek nagyon fontosak. Fontos, hogy megörökítsem őket így vagy úgy, mert a rémálmaimban néha úgy ébredek, hogy nem tudom ki vagyok, ki az a 25 éves nő, aki semmire nem emlékszik?! Kár lenne ennyi szép barátságért és együtt töltött percért!

"A pillanatok, amelyeket valaha átéltünk azokkal, akiket valaha ismertünk. Ezek összege vagyunk mi mindannyian, ezekből áll majd össze a történetünk. Ez lesz az emlékeink slágerlistája, amelyet újra és újra és újra lejátszunk magunkban."