Hujuj... ahhoz képest, hogy elkezdődött a tavasz legszebb hónapja, még alig írtam valamit - sőt...
Bizony, a legszebb vagy akár mondhatnám azt is: az én hónapom, a kedvencem.

Sajnos a globális felmelegedés kissé keresztbe húzta az utóbbi évek során a Tavaszt hozó tündérke számításait (vagy csak szimplán túl sok mézsört ivott, amitől teljesen elvesztette az időérzékét), de az bizonyos, hogy manapság a tavasz nem éppen egyenrangú tagja az évszakoknak. Ezt nagyon is sajnálom, ugyanis így egyre kevesebb idő jut Májusnak és egyúttal nekem is, hogy kiélvezhessem a farmer-tornacipő-póló kompozíciómat vagy kellemesen ücsöröghessek a lenyugvó nap fényében egy barátságos padon anélkül, hogy szenvedjek a 30 fok miatt vagy a sok szúnyogtól.
De hát nem ez a legszebb a tavaszban? A csoda, mikor a cseresznyefák rózsaszínben pompáznak, valamint varázslatos virágszirom-esővel ajándékozzák meg az arra sétálókat és a gyümölcsfákon még ott zöldellnek a jövő termései. Minden újból életre kel és szinte tapintható az újrakezdés érzése a levegőben. Tudom,tudom... ez a természet rendje, ami minden egyes évben megismétli magát. Mégis, valamiért mindig különbözik az óévtől.

Azért is szeretem Május-apót, mert ilyenkor van a születésnapom és a névnapom is. Ezek az ünnepek mindig sok-sok boldogságot hoznak nekem és április végétől keserédes várakozással töltenek el. Valamiért idén sokkal izgatottabb vagyok és alig tudom kivárni, amíg el nem jön a hó utolsó hete. Fogalmam sincs miért... :-)

"Attól, hogy az ember nem beszél valamiről, még gondol rá. Sőt. Többet gondol rá."