Ma tettem egy kis utazást Soltvadkertre (ahol mellesleg még eddig sosem voltam). :)
Igazából sokszor van olyan, hogy nem szeretnék mást csinálni, csak utazgatni valamerre, beülni az autóba vagy felülni egy új, kényelmes vonatra és csak nézegetni a tovasuhan házakat, fákat, a munkába igyekvő embereket vagy a vidáman nevetgélő fiatalokat. Talán ez is hozzátartozik a kis rituáléimhoz, amelyek segítségével el tudom engedni magam és anélkül néznék valamit, hogy semmi nem jut eszembe, semmin nem kell agyalnom. Jó, tény hogy ez elég rövid ideig tart, mert mindig történik valami, meglátok egy feliratot, egy ismerős arcot és máris elkezdenek kattogni az agykerekek. De ez ilyen nyugis dolog, mindig kíváncsian várom, hogy miről mi jut eszembe. :) Szóval igaz, hogy nem volt túl hosszú az út, de olyan jó volt. És pont mialatt ezt írom, jött is a hívás, hogy holnap nincs-e kedvem Pécsre is lemenni.

"Aki látni szeretné a szivárványt, annak meg kell tanulni szeretni az esőt."