Rettentő hideg van és rögtön lefagy a kezünk, amint kilépünk a lakásból, sokan siránkoznak is, hogy csúszós az út és sok veszélyhelyzetre kell figyelni, de lássuk be... Azért legbelül mindenkit szépséggel tölt el, ha látja a makulátlan fehérséget vagy ahogy sétálás közben egy-két hópihe a hajszálai közé ragad. :)
Mindenesetre ma olyan jó érzés volt kinézni az ablakon, és látni azt a pár darab lábnyomot, amit néhány perc múlva újra elfed a sok hó. Hányan vagyunk, akik szívesen nézegetnek gyönyörűséges fotókat hófedte háztetőkről, vagy a fehér lepel által betakart, a hegy lábánál elterülő városról? Annyi szépség van egy-egy jól időzített fényképen, bár lehet, hogy nem is (csak) a kép szép, hanem az a sok érzés, amit kivált belőlünk a dia. Ami szép, az szép, örülünk neki, hogy még ezt is a magunkénak mondhatjuk.
Tény, hogy én is ezerszer jobban szeretem a meleget és a tavaszt, de milyen telünk lenne hó nélkül? Szomorú. És hogy miért? Talán azért, mert ez az egyetlen évszak, melyet senki nem tud hó nélkül elképzelni. Kíváncsi lennék, hogy egy kutatás során mi lenne mondjuk 100 ember első gondolata arra a szóra, hogy Tél. Nekem két tippem van: hó (és hideg,fagy) vagy az ünnepek. És ha az utóbbira gondolunk, akkor önkéntelenül is feltör az az érzés, hogy hó nélkül nincs szép, fehér karácsony. Szóval ha tél van, akkor hónak is kell esnie. Na most ezt rendesen megkaptuk (remélem, hogy nem lesz semmi probléma a holnapi pécsi utazásom során és épségben visszajutok szeretett egyetemvárosomba), de azért örüljünk már egy kicsit neki! :))
A hóval egyetlen baj van csak, ez pedig az az állapot, amikor elkezd olvadni. :D De most nem? Annyira rossz a bokáig érő latyakban taposni és utat törni magunknak a zebráig, de mire az iskolához érünk, úgyis beázik a cipőnk és egész nap fázik a lábunk. Szóval az nem a legkellemesebb érzés, de hát tudjátok hogy van a mondás:

"Áldozatok nélkül nincs győzelem."