Tegnap volt életem első Punnany Massif koncertje és ahhoz képest, hogy az együttesnek csak két dalát ismerem, elég rendesen elment a hangom. :D
Ez annak is betudható, hogy oldalt az első sorok egyikében álltunk, ergó minden tökéletesen láttunk. Ezen kívül pedig az is segítségemre volt, hogy a refrének elég fülbemászóak voltak, úgyhogy minden tudtam énekelni/kiabálni. :))
Jó volt, nagyon. Amúgy is imádom a Széchenyi teret, főleg, ha ennyi ember is van ott. Egyetlen negatívum a pisilés megoldása volt, melyért kereken fél órát kellett sorban állni a Mekinél...nem volt valami kellemes. :D

Ezennel pedig kezdetét veszi az utolsó hetem itthon...elég furcsa érzés. Ahogy telik az idő, azzal tökéletes egyenes arányosságban az izgalmam is egyre csak nő és éjszakánként alig tudok aludni, mindig felriadok és utána már nem tudok normálisan visszaaludni. Ez annyira nem jó, de azt hiszem, mindent elfeledtet velem az az álomkép, ahogy a repülő egyik ablak melletti székéből Magyarországot látom, felhők közül, kicsiben - és keresem azokat a helyeket, ahol abban a pillanatban épp egy ismerősöm felveszi a telefont vagy lapoz egy könyvben. :)
Azt hiszem, készen állok! BÁTORSÁG! :)

"A bátorság nem a félelem hiánya, sokkal inkább egy döntés, hogy a félelemnél van, ami fontosabb. Lehet, hogy a bátrak nem élnek örökké, de aki óvatos, egyáltalán nem él."