Kész vicc, hogy csak 19 évesen nyitom meg az első blogomat...régen naplót vezettem, de elhatároztam, hogy változtatok picit (és nem csak azért, mert a sok írástól már megfájdult a kezem:)). A XXI. században élünk kérem szépen, abban a korban, amikor még tanulás közben is be van kapcsolva a gépem...így nem volt kérdéses, hol folytassam tovább az írást. Igen, nem hagyok fel vele, ugyanis sokszor elgondolkozom rajta, hogy a fenébe is, megfogadtam, hogy végre normálisan írok, minden nap...na jó, kétnaponta... Nem nehéz kitalálni, hogy a pár nap végül hetekre, hónapokra gyarapodott. Mégis hiányzik az, hogy leírjam egy nap tapasztalatát, megosszam pár érdeklődővel, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem egy zeneszám, avagy mérgelődjek, amiért ügyesen elrontottam a fontos dolgokat. És most itt vagyunk...