Na végre, már csak egy vizsgám maradt, már látom a végét ennek az őrült tanulásnak - legalábbis a következő vizsgaidőszakig. :)

Mondjuk elég érdekes volt tegnap...a tanár-szerelmemhez mentem vizsgázni (róla azt kell tudni, hogy elég jóképű Phd hallgató és tanársegéd és olyan 27-28 körül lehet  - az önéletrajzából kiindulva). A jó hír, hogy nincs gyűrű a kezén és már nem tanít (háhááá), ő az én kis plátói szerelmem. :)
na jó, nem kell ezt ám olyan komolyan venni, csak hát elég vicces volt tegnap, amikor felhúzta a szemöldökét vizsga közben meg néha-néha elmosolyodott.... meggyőződésem, hogy csak azért kaptam hármast, mert szoknyában voltam, de a lényeg,hogy megvan az a halovány közepes. :)

Ez a hét igazából elég hamar eltelt, tekintve, hogy alig volt szabadidőm, amit a tanuláson kívül másra tudtam volna fordítani. Előző hétvégén nem voltam itthon, ezért elmentem mamiékhoz egy kicsit szocializálódni meg feltankolni élelmiszer-tartalékból, aztán kezdődhetett a hét. Sajnos mivel elég sokáig vagyok minden nap suliban, nem igazán volt időm semmire körülbelül, tekintve, hogy nem csak egy csütörtöki vizsgám volt, hanem egy prezentációm is aznap plusz még egy csomó házi a többi órára....egyszóval a tanárok gondoskodtak róla, hogy ne unatkozzak. :)

Természetesen azért odafigyeltem, a napi "légy sokat levegőn" szükségleteimre, nem is volt túl nehéz, mivel minden nap utaznom kell a zsolnayba meg sétálgatnom pár helyre. Sőt napjában legalább egyszer megmászom a koliig vezető hegyet meg azt a fránya lépcsőt, úgyhogy panaszra nincs is okom. Mindenesetre azonban már várom, hogy vége legyen ennek a zombi üzemmódnak és csak úgy szimplán is el tudjak menni sétálni, főleg most, hogy itt a jó idő (szigorúan csak sötétedés előtt).
Illetőleg beszéltük pár fotómániás ismerősömmel, hogy megint elmegyünk Orfűre vagy valami szép kis helyre kattintgatni meg élvezni a napsütést és a tavaszt. Nincs mit tenni, tavaszi gyerek vagyok, imádom ezt az évszakot.
Anya pedig kiadta a parancsot, hogy szedjek majd neki medvehagymát (-.-'), úgyhogy majd egy túra is beiktatásra kerül valamikor a jövőben. :)

u.i.: kocsikázni akaroooooooooook!

"Mind azt hisszük, nagyok leszünk, és kicsit csalódunk, ha reményeink nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk, könnyen elhalványul amellett, ami váratlanul ér. Miért ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk, az tartja bennünk a lelket. A reményeink tartanak talpon. Amire számítunk, az csak a kezdet. Amire nem számítunk, attól változik meg az életünk."