Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy rettentő sebességgel haladunk az időben: tegnap volt az ötéves általános iskolai osztálytalálkozónk. Sajnos nem tudott mindenki eljönni (hiszen sosincs olyan időpont, ami 28 embernek jó lenne), de remekül éreztük magunkat - bizton állíthatom.
Vezetés közben végig azon izgultam, hogy minden jó lesz-e ésatöbbi (ugyanis én szerveztem az eseményt), legalább olyan izgatott voltam, mintha randira készülnék. :D
Nem viccelek, legalább 30 fok volt még este hatkor is, ráadásul volt egy gyors zuhé, amitől baromi párás lett a levegő. A legtöbb reklámmal ellentétben, amint kiszálltam a kocsiból, rögtön elkezdett rakoncátlankodni a hajam - mert nem úgy van ám az, hogy minden időjárási elemnek ellenáll a női frizura...sajnos.
Mindenki összefoglalta 5-10 percben, hogy hová jutott és éppen mivel foglalkozik, megemlítve egy-két életrajzi zsákutcát vagy melléfogást. Ez roppantmód érdekesnek bizonyult, ugyanis van, akivel a ballagás óta nem találkoztam és nagyon kellemes volt a nosztalgia és "az ismerkedés". Természetesen az is kiderült, hogy idővel a következő szituációkból lesznek a legjobb történetek, amiknek mesélése közben mindenki röhög és próbálja törölgetni az örömkönnyeket a szeme alól - sikertelenül (itt a fetreng a padlón-típusú hahotára gondolok):
Hancúrpajta= sáros ruhával hemperegni a szalmában, osztálykirándulásos büntik, éjszakai túra, beírások, bakik az évfolyamkoncerten és megannyi kínos avagy vicces emlék, mely igazán eggyé kovácsolta a csapatot.
Bizony arra is rá kellett mindenkinek döbbennie (egy-egy távolba révedő tekintettel álcázva), hogy a sok kis első osztályos csemete, akiknek a padban ülve még le sem ért a lábuk a földig,csak kalimpáltak, felnőtté vált. Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint az, hogy minden egyes osztálytárs tökéletesen különböző egyéniséggel rendelkezik, melyet megannyi fura szokás és szófordulat is tetéz, no meg a komoly tervek és határozott elképzelések. Emberek, akik álmaik munkáját szeretnék elérni, pedig még csak 19-20 évesek...és mindenki konkrétan tudja, mit szeretne kezdeni az életével. Szerintem úgy általánosságban ez nagy szó, és meg vagyok róla győződve, hogy neveltetésünk sokban függ attól is, mit kaptunk az általános iskola első éveiben, kitől, milyen formában.
Pár kíváncsi pillantással a tanár nénik szemében is felfedeztem az örömöt és a büszkeséget, mely akkor tölti el az embert, ha valami nagyon jót alkotott.

"Aki felugrik az égbe, nagyot zuhanhat, de meglehet, hogy repülni fog."